2008. február 19., kedd

A nagy gyermek-kalauz

Wolfgang Göebel - Michaela Glöckner: A nagy gyermek-kalauz. Futura könyvek, 2006.

Életem egyik legjelentősebb szemléletformálú hatású könyve. Enciklopédia jellegű könyv, mint a Spock-biblia, csak szemléletében más. Egészségről, betegségről, gyereknevelésről olyan nézőpontból ír, amit ha teljességében még nem is tudtam (és talán soha nem is fogom tudni) magamévá tenni, de nagyon jó és korszerű útnak tartom. Fontos részét teszi ki a könyvnek az egészségre nevelés témájának körüljárása.

Sokat foglalkozik a betegségek lelki hátterével, és a gyerekek személyiségfejlődésében való szerepével (például hogy miért szükséges az egyáltalán, hogy átéljünk bizonyos betegségeket, és a belőlük való felépülést; milyen szempontból jobb a lelki egészség miatt átesni mondjuk a bárányhimlőn, mint védőoltással elkerülni). Emellett nagyon sok gyakorlati tanácsot is olvashatunk a kis betegek ápolásáról (merthogy ez, a mi szeretetteljes gondoskodásunk, betegápolásunk sokkal nagyobb gyógyító erővel bír, mint a gyógyszerek).

Olvashatunk a gyerekek táplálásáról is, na, ez az a fejezet, amivel nem tudok azonosulni. Ennek az az oka, hogy meglehetősen messze állnak az itt leírtak attól, ami a mi kultúránkban természetes. Nehéz befogadni például azt egy alföldi parasztcsaládból származó lánynak, hogy a krumpli kerülendő étek gyerekkorban. A könyv szerzői a táplákozást is az ételek szellemünkre és lelkünkre (és ezáltal persze testünkre) gyakorolt hatásai alapján vizsgálják, számomra sok meglepő és gyakorlatban kivitelezhetetlen tanácsot adnak.

A fentiek ellenére nekem elsőszámú gyereknevelési-tanácsadó irodalommá lépett elő, ezt ütöm föl ha beteg lesz valamelyikünk, na meg ha kételkedek nevelési ösztöneim helyességében.

Nincsenek megjegyzések: